Akár pánikrohamaink vannak, akár szorongunk, tudunk tenni ellene, sőt akár teljesen meg is gyógyulhatunk! Sok időbe, energiába és türelembe került, mire ez a mondat hitelt érdemelt nálam. Talán más is érezte már kilátástalannak a helyzetét és eljutott arra a pontra, mikor már úgy érezte, hogy nincs értelme próbálkozni, "hiába való minden, mert nem segít semmi." Sokszor hallottam már ezt a mondatot sorstársak szájából, s már-már kezdtem elhinni, mikor hirtelen bevillant a kérdés, hogy mit tettem a gyógyulásom érdekében? Eleinte semmit. Vártam, hogy majd megoldódik magától, majd egyszer csak elmúlik. Este lefekszem aludni, reggel pedig majd úgy ébredek, hogy kutya bajom, jó a közérzetem, nem vagyok szomorú, nem szorongok. A "nem foglalkozom vele és akkor majd elmúlik" problémakezelési módszert anyám erőltette rám már egészen kicsi koromtól kezdve.
 Ebbe most nem mennék bele, majd eljön az ideje ennek is. Szóval a struccpolitika ezúttal nem vált be. Ezúttal sem vált be, pontosabban. Ismét fel kellett tennem a kérdést magamnak, hogy mitől várok én javulást, ha nem tettem semmit a javulás érdekében? Világossá vált, hogy valamit tennem kell, ha meg akarok gyógyulni, vagy legalább is ha jobban akarok lenni. Már pedig én annyira rosszul voltam, hogy megfogadtam magamnak, hogy bármit megteszek, bármit kipróbálok, csak legyen már végre normális életem. Nem mondom, hogy könnyű volt, mert nem volt az. Kurva nehéz volt, és még mindig nincs vége, de azt hiszem, hogy egyre könnyebben veszem az akadályokat. Vannak persze rosszabb periódusok, de minden rosszabb periódus egyre rövidebb ideig tart és egyre könnyebben vészelem át.

Most pedig szeretném megosztani a tapasztalataimat az általam kipróbált módszerekről, gyógyszerekről, szerekről melyek segítettek, segítenek a szorongás elleni harcban. Vagy épp hátráltattak. Kezdem is.

0. Elhatározás.

Azt hiszem, hogy ez a legfontosabb, mivel ha ez nincs, hiába minden. Akarni kell a gyógyulást, ennek kell a szemeink előtt lebegnie és természetesen hinnünk kell önmagunkban. Ez pedig nehéz. Én se hittem magamban, de tudatosan sulykoltam magamba, hogy meg kell tennem, meg tudom tenni és meg is fogom tenni. Önmagamért, hogy jobban legyek. A harmadikon lakom. A lépcsőn felfele minden egyes lépcsőre lépve azt mondtam magamban, hogy meg akarok gyógyulni és meg is fogok gyógyulni. A kaputól az ajtónkig 54 lépcsőfok vezet, volt, hogy egy nap 4-5 alkalommal is fel-lejöttem... Elmantráztam néhányszor... :))))

1. Pszichoterápia.
Nekem ez vált be a legjobban, viszont talán ez a leginkább fáradságos, idő- és pénzigényes módszer. Ahhoz, hogy a terápiának legyen értelme, hetente egyszer találkoznunk kell a terapeutával. Egy ülés átlagosan 6000-12 000 Ft-ba kerül és általában 60 percig tart. 2014. késő ősszel kezdtük a jelenlegi terápiát és igen, nekem is az volt az első kérdésem, hogy hány alkalomra lesz szükség. Persze, hogy nem tudta azonnal megmondani, hiszen még nem tudta, hogy milyen mélységűek a traumáim, mik történtek velem, mi okozza a szorongást. Kb. a negyedik találkozó után tudta saccolni!, hogy alsó hangon két évre lesz szükség. Persze, ilyenkor mérlegelhetünk, hogy akarjuk-e vagy tudjuk-e finanszírozni a pszichoterápiát, de én azt gondolom, hogy erre nem szabad a pénzt sajnálni, mert tapasztalataim szerint, a pszichoterápia az egyetlen módszer, ami nem csak tünetileg kezel, hanem az okokat kutatja és azon a szinten kínál megoldást vagy megértést, ahonnan a problémáink gyökereznek. Más árak vannak vidéken és más árak a fővárosban. Az én terapeutám vidéken rendel, 8000 Ft egy 60 perces találkozó. Szeretek hozzá járni, lenyűgöz a tudása és a racionalitása, de a legfőbb szempont, hogy neki köszönhetően az önismeret és az elfogadás egy magasabb szintjét ismerhetem meg, ami rengeteget segít a szorongás elleni küzdelemben. Sokszor jönnek elő felkavaró élmények, események, amikről azt gondoltam, hogy már régen túl tettem magamat rajtuk... és mégsem. Ott vannak mélyen a tudat alatt és szorongást generálnak. Ezeket dolgozzuk fel, szépen sorjában.
Nagyon fontos, hogy olyan terapeutát találjunk, akiben megbízunk, mert ha nincs bizalom, akkor nem tudunk őszinték lenni, őszinteség nélkül pedig nem fog működni a terápia. A terapeuta nem fog ítélkezni felettünk, bizalmasan fogja kezelni a problémáinkat, de ami a legfontosabb, hogy nem tudja helyettünk megoldani a problémáinkat! Viszont, rávezet, utat mutat, hogy mi magunk hogyan tudunk megbirkózni, szembe nézni velük. Segítségével új probléma kezelési stratégiákat, új viselkedési mintákat sajátíthatunk el,  amitől javul az életminőségünk, ahogy egyre többet dolgozunk fel a minket ért traumákból. Az együttműködés nagyon fontos, tehát ha azt kéri, hogy rajzoljunk, vagy mesét hallgassunk az a mi gyógyulásunk érdekét szolgálja. Érdemes tehát energiát fektetni bele. Sokféle terápia van, de az egyénenként változik, hogy kinek melyik lesz a megfelelő, ezt a terapeuta fogja eldönteni, illetve az is előfordulhat
hogy több módszerrel indít a terapeuta. Hogy hány alkalomra lesz szükség, ne rémisszen meg senkit, ha nem is végig, de legalább addig folytassa a terápiát, amíg el nem ér egy olyan szintet, ami már elviselhető lesz számára. Na de mi van, ha rosszul választunk terapeutát, vagy egyáltalán honnan tudhatjuk, hogy ki a jó terapeuta? Mint mindent, magunknak kell kitapasztalni. Ahhoz viszont nem fér kétség, hogy ha az első három-öt alkalom után sem érzünk még semmi pozitív változást, akkor ott valami nem stimmel és érdemes lehet mást felkeresni. 
Megítélésem szerinti hatékonyság: 10/10.

2. Kineziológiai oldás.
A kineziológia egy holisztikus módszer. Távol keleti gyógyítás és a nyugati medicina elemeit ötvözve segít az egészségmegőrzésben és a gyógyulásban. Tartalmaz pszichológiai, pedagógiai és izomműködésre épülő elemeket. Több ágazat létezik, amit különféle problémákra alkalmaznak. Az első kineziológiai kezelésem 2013. február környékén volt. Ott is nyilván az volt az első kérdésem, hogy hány alkalomra lesz szükség, de a kineziológus hölgy is azt mondta, hogy a problémák nagyságától függ. Végül 1,5 évig tartottak a kezelések, havonta 1-2 alkalommal. Egy kezelés ára 15 000 Ft volt és kb. 1,5 - 2 órán át tartott. A kezelések alatt volt izomtesztelés, beszélgetés, korrekciózás, barométer használat, Bach-csepp, stresszoldás, Hellinger-féle családállítás elemek bizarr egyvelege. Segítettek a kezelések, de a kineziológus az én esetemben nem tudott olyan mélységekig menni, mint a pszichológus. Ezt persze akkor még nem így láttam, hiszen még csak az Klári néni pszichoterápiáján jártam, ami kevésbé volt hatékony az én esetemben. (Természetesen fogok részletesen írni a mostaniról is, de nem itt és nem most.) Még egyszer hangsúlyozom, hogy ez csupán az én esetemben volt így. Mindenkinél más áll a szorongás hátterében és más mélységből ered a szorongása, illetve egyénenként változik, hogy ki mennyire tudta önmaga feldolgozni az őt ért traumákat, így nyilvánvalóan az is egyénenként változni fog, hogy kinek mennyire lesz hatásos a kineziológia, illetve mennyi alkalom szükséges a gyógyulásához. A kineziológusok között is van kontár, akár csak a kőművesek vagy a vízvezeték szerelők között, s természetesen jó szakember is. Az árak között itt is nagy eltérés lehet. Az oldások átlagosan 8 000-20 000 Ft/alkalom körül mozognak. Én azt gondolom, hogy annak érdemes a kineziológiát választani, aki nyitott a holisztikus szemléletű gyógymódokra. A kineziológia hatásos, de megítélésem szerint kissé felszínes, ugyanis a kineziológusok többségének nincs sem terapeuta, sem elégséges pszichológiai képzettsége, nem tanultak olyan mélységekben a lelki folyamatokról, és a felszínes tudás, ha nem is árt, de nem is biztos, hogy használni fog. Megítélésem szerinti hatékonyság: 6/10.

3. Egészséges táplálkozás, vitaminok, nyomelemek.
Mindig is imádtam az édességet és a nasikat. Csoki, süti, chips, mindegy is, csak legyen benne minél több íz(fokozó). A nasizásnak (jutalmazás szerepe van nálam, de erről később) hamar meglett az eredménye, mégpedig 15 kiló túlsúly képében. A szülés után (2014. április végén született a kislányom) hamar 25-30 kilóra ugrott ez a szám, amitől már tényleg, fizikailag is szenvedtem. Konkrétan alig tudtam felvonszolni a seggem a harmadikra. Akkoriban már túl voltam az első szorongásos periódusomon, és a mit sem sejtve álltam a második előtt, ami 2014. kora ősszel kezdődött. Itt határoztam el, hogy életmódot váltok. Egyszer véletlen rátaláltam Szendi Gábor írásaira, a Tények - tévhitek nevű weboldalon. Az antidepresszánsokról szerettem volna információt gyűjteni, amit meg is találtam az oldalon, s ez mellett még sok más hasznos dologról is ír Szendi Gábor. Ott találkoztam először a paleolit táplálkozás fogalmával. Elhatároztam, hogy kipróbálom. A teljes átállás durván 1 hónapot vett igénybe, de hála a kiccaládomnak, akik végig támogattak azzal, hogy előttem zabálták a habos süteményeket, tésztás ételeket és minden olyat, amit én nem ehettem, állatira nehezen ment. Utána már nem érdekelt, mert kezdtem egyre jobban érezni magam. Közben olvastam Szendi Gábor további írásait, ahol foglalkozott különböző mentális betegségek és a táplálkozás kapcsolatával. Több cikkben különböző kutatások eredményei alapján írt a szénhidrátok és az idegrendszer kapcsolatáról, melyből én most csak annyit emelnék ki, hogy gluténérzékenység  is okozhat szorongásos tüneteket, még ha csak közvetetten is. Ugyanis a különböző vitaminok, ásványi anyagok támogatják az idegrendszert, amik egy gluténérzékeny esetében ha gluténtartalmú ételt fogyaszt, nem tud felszívódni. Tudatosan kiiktattam minden glutén, laktóz és cukor tartalmú ételt az étrendemből, s egyre jobban kezdtem érezni magam fizikálisan és mentálisan is és a kilók is szépen olvadtak lefelé. B-vitamin komplexet és omega3 zsírsavat tartalmazó készítményeket is szedtem. A javulás lassú, de biztos volt. Ajánlom mindenkinek a kipróbálását, aki szorong, pánikol vagy egészségesebb szeretne lenni.
Megítélésem szerinti hatékonyság: 10/10.

<<hamarosan folytatom>>