Boldog Újévet kívánok mindenkinek. Egy ideje nem írtam. Most legszívesebben mentegetőzni kezdenék, hogy miért nem, de nem számít. A lényeg, hogy most itt vagyok.

A szorongás illetve pánikbetegség kezelése hosszú folyamat, s a folyamaton belül időnként váltakoznak a "jól vagyok" és a "nem vagyok jól" periódusok. Nálam most egy jobb periódus van, aminek remélhetőleg már marad is. Hozzá kell tennem, hogy a jelenlegi "jól vagyok" periódusomat egy "nem vagyok jól" periódusom előzte meg s  kb. 5 napig tartott. Ezt egy ezt egy másfél hónapos "jól vagyok" időszak előzte meg. Ha most valaki megkérdezné, hogy vagyok, a válaszom az lenne, hogy jól vagyok!. Nehéz lenne általánosságban írnom erről, így magamból kiindulva, a saját élményeimet és példáimat megosztva fogok kitérni a miértekre, hogyanokra és a megoldásokra.
Talán már említettem, hogy egy időben sehová sem mertem egyedül menni és rettegtem a vezetéstől is. Szépen, apró lépésekben haladva kezdtem visszatérni az "életbe". Kezdetben csak boltba mentem egyedül, rövidebb, néhány km-es szakaszokat tettem meg autóval, fokozatosan növelve a távolságot és az egyedüllét idejét. Minden alkalommal egyre többet és többet mertem vezetni, vagy akár egyedül sétálni és ez jó érzés volt, de ami a legfontosabb volt, hogy minden kiruccanás után elégedetten nyugtáztam, hogy nem történt semmi katasztrófa. Nem ájultam el, nem estem össze, nem történt semmi, annak ellenére, hogy sokszor nagyon szorongtam egy-egy ilyen kis séta vagy vezetés alkalmával. A jelenlegi terapeutámnak gyakran beszéltem arról, hogy nagyon szívesen sétálnék én egyedül többet is, de nem merek, mert félek, hogy éppen akkor történik valami szörnyűség és nincs ott velem senki, aki segíthetne. Erre a terapeuta mindig csak annyit mondott, hogy szörnyűség bármikor történhet, de érdemes a realitások talaján maradni és végig gondolni, hogy mekkora esély van arra, hogy egy huszonéves fiatal nő egyszer csak séta közben összeesik és meghal. {Igen, ez (volt) a vesszőparipám.} Nos, ha racionálisan gondolkozom, a korom, az egészségi állapotom alapján, akkor kevesebb, mint 0,00001%. Igen ám, de erre egyből megszólalt bennem a vészmadár-énem, hogy 1%-is százalék. Ellenben, ha megfordítom a dolgot, és úgy nézek rá, hogy 99,99999%, hogy biztonságosan eljutok A-ból B-be mindenféle egészségügyi katasztrófa nélkül, akkor ez egy nagyon jó arány!  Ha alkalmazzuk a kerekítés szabályát, akkor az 100%. :-) Így is lehet nézni, és valljuk be, sokkal kellemesebb. Ezt sokszor ismételgetem magamnak a mai napig. Segít, szóval bátran ajánlom mindenkinek, hogy próbáljon meg több aspektusból is ránézni a problémáira. Sőt! Van még egy nagyon tuti módszer, ha valaki beszél több nyelven, érdemes átgondolni a problémáját idegen nyelven is. Egészen más fénybe helyeződik! Ha már erre képesek vagyunk akkor rövid időn belül el lehet jutni egy semleges szintre. Ön magában ettől nem leszel jól. De rosszul sem. Semlegesen lenni pedig még mindig jobb, mint rosszul. :-)

A szorongás elleni küzdelmem során megtanultam, hogy oda kell figyelnem magamra és komolyan venni a testem apró jelzéseit, ahhoz hogy elkerüljek egy újabb szorongásos periódust. A legutóbbit éppen annak "köszönhetem" hogy elhanyagoltam az apró jeleket. Külkereskedelemben dolgozom, ráadásul az élelmiszeriparban, ami ha épp nem unalmas a holtszezon miatt, akkor rendkívül stresszes tud lenni. A karácsony előtti hetekben feszített tempóban dolgoztunk, 8 órába kellett belesűríteni kb. 12 órányi munkát, amivel még önmagában nem is lett volna akkora gond. A bajok ott kezdődtek, mikor porszem került a gépezetbe és nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan azt terveztük. Három oldalról is jött a nyomás, ugye egyrészt a saját "belső kényszerem" hogy meg kell csinálnom, meg kell oldanom, másrészt a partnerektől érkező és harmadrészt a főnöktől érkező...baszogatás. Stresszes voltam egész nap és sokszor hazaérve se tudtam elengedni az irodában történteket. Fel voltam pörögve, úgy éreztem, hogy nincs is szükségem alvásra és valahol ez egy jó érzés egyébként, azt is mondják rá, hogy ez a jó stressz. Az a fajta, ami doppingol egészen addig, amíg sikerül megoldani a feladatot, majd utána elmúlik és semmilyen kárt nem okoz a szervezetben. Miután minden a helyére került, a jó stressz elmúlt és valami iszonyatos fáradtság jött ki rajtam. Visszagondoltam az elmúlt napokra, az elszívott cigaretták számára, az esténként megivott borok mennyiségére és hogy mennyit idegeskedtem, és hogy mennyire nem figyeltem oda magamra. Például mikor egyik reggel annyira fáradtan ébredtem fel, hogy remegtem. Vagy mikor már fájt a tüdőm a rengeteg cigitől, de még csak rágyújtottam egy utolsó, lefekvés előtti cigire. Naná, hogy máris elkapott a szorongás. Úristen, mennyire nem vigyázom magamra és az egészségemre... Na és még hol a karácsony, meg a szilveszter, a kötelező zabálások és ivászatok időszaka, ráadásul én készítettem a zabálni valót a közel 30 fős családunk részére. Szóval volt stressz bőségesen. Persze a szorongás hozta magával a régi rossz berögzült gondolatokat, félelmeket. Éreztem, ahogy megint megfeszül minden izmom és rettegve várom, hogy valami szörnyűség fog történni, mint pl. egy infarktus vagy egy agyvérzés, esetleg tüdőembólia, vagy csak úgy simán lazán egyszer csak vége lesz mindennek egy szál cigi és egy diós bejgli között. Szerencsére megtanultam megnyugtatni magam és reálisan szemlélni a helyzetet. Bár az alkohol és a dohányzás is káros, azonban nem mindegy, hogy az ember miből és mennyit fogyaszt. Napi 15 szál slim cigeretta a leggyengébből nyilván nem okoz akkora kárt, mint napi 15 szál piros marlboro. A heti 1-2 alkalommal elfogyasztott 2 pohár bor sem különösebben veszélyes, hiszen ennyit még fel tud dolgozni a szervezet károsodás nélkül. Bár ezekben a hetekben "rosszul" bántam magammal, most vissza veszek a tempóból, többet pihenek, többet alszom, kevesebbet dohányzom és alkohol szünetet tartok 2-3 hétig, valameddig, diétázom és többet mozgok. Legalább is megpróbálom. Na, de vissza a szorongáshoz. Az első tüneteket - mint rossz közérzet, furcsa mellkasi érzés, gyomortáji diszkomfort érzet- bár nagyon nehezen, de tudatosítottam, hogy mind a szorongás tünetei, kár is többet beléjük látni. Roppant érdekes volt, hogy ezt követően körülbelül félóra múlva el is múltak. :-) A fáradtságot még most is nyögöm, de hamarosan itt a hétvége...
Fontos, hogy ezekre a jelekre odafigyeljünk, mert megelőzhetjük vele a szorongás illetve a szorongással együtt járó rossz közérzetet. Persze, tudom, én hogy nem mindig könnyű tudatosnak maradni, vagy ha esetleg már felismertük a jeleket, akkor nem egyszerű visszavenni a tempóból. Valljuk be, néha nem is lehet, mert határidők vannak, feladatok vannak, tenni kell, menni kell, meg kell oldani. Ha tudjuk, hogy hogyan hat ránk a stressz, akkor már azzal is sok kellemetlenségtől megkíméljük magunkat, ha felkészülünk arra, ami következni fog. Igen, most hajtok három hétig, mint az állat. Tudom, ez azzal jár, hogy három hét után kimerülök, szorongok, hisztis leszek, fáradt leszek, nem lesz kedvem sportolni stb. Mikor letelik a három hét tényleg így érzem magam, de nem vagyok meglepődve, hiszen számítottam rá. Mindig ez történik, így érthető a szorongás, az ingerültség és amint sikerül magam kipihenni, kellemetlen tünetek is elmúlnak. Ha megértjük, hogy ez is bennünk futó program, akkor talán könnyebben átvészeli az ember a rosszabb időszakokat. Deviszont! Tudom, hogy nincs ilyen szó. :-) Szóval, ha a rossz program tud futni, akkor tud futni jó program is, a kérdés már csak az: hogyan programozzuk át magunkat? Következő posztomban erről fogok írni. Igyekszem, mihamarabb.